Lobban fejeink felett a gyertyák lángja,

izzik a viasz fehérlő fénye, az emberek glóriája.

Percek és szenvedély, a cseppek sebesen futnak lefelé;

megállíthatatlan a robogás az életnek kerekén.

Fölénk reppen magasra, egyre magasabbra a tollas valóság,

végigfürkészi a fénygömbök hol pislákolva halványuló,

máshol őrülten lobogó emberek sorsát.

Figurákká állnak, majd továbbállnak és új képpé építik

a kaleidoszkóp aprócska gyöngyeinek sorát.