Elmerengek néha rajtatok kedvesek, kik tárgyai voltatok sok lobbanó szeszélynek...

átfut a tekintetem a szép emlékeken, de már nem emlékszem kit szerettem bennetek ;

talán csak magamat a tükörben -  a szemetekben- , vagy magamat egy felvonásig júlia szerepben..

nem tudom... De hangos tapsviharral búcsúztattam minden egyes fel(le)lépéseteket, kedvesek.