Nem írtam mikor még szép volt s mikor még fölénk ragyogott a nyugvó napvilág;

soraim elporladtak az üres betűk halmazán.

Vörös tinta szívembe száradozott pedig nyaldosta ajkad belé az életet

de egy betű sem zengett rólad szerelmes éneket...

Megteszem. Lyukat vágok most érted tollammal a szívemen.

Az utolsó alvadó csepp véremmel vallom meg szerelmemet.

Akarnálak akarni birtokolni hogy dalolj kalitkában nekem szépeket!

- és akartam, tettem, építettem maguknak az aranytollal bélelt fészkemet...

kezemben a végzet és te itt állsz készen és nézlek ; mardosom magam.

Elengedni fáj, pedig megteszem szabaddá kell tennem madaram..

Az éj zúg tépi a nőstényi sörényt és az aranytollak őrült táncot járnak a szélben,

markomból tépi ki mohón az utolsó vágyamat. Szeretlek.

Ha mennél, elengedlek téged.