Feleslegesen keresed soraim között emlékedet,

kutathatod, keresheted, de már nincs múlt amiről beszélnék én neked.

Aprócska galacsinná gyűrtem a betűket, szavakat, mondatokat,

és a tél utolsó fuvallatával már rég.. réges-régen szélnek eresztettem azokat.

Ne keresd az utat felém többé; végeláthatatlan útvesztő, labirintus. Értelmetlen.

Kikeveredhetetlen kaland, bele se kezdj! Már túl régen nem érdekelsz,

még akkor sem, ha én most és mindörökre egy sóhajtásnyit kellek még neked.