Szeretek nyaranta az őszbe sétálni:

mélyen, magam kis erdejében magamról és az életről mélázni.

A néma erdei világ fáin gondolatok levelei rezdülnek meg bennem

ahogy elhaladok mellettük hallgatva susogásukat csendben.

Rémítő sápadó sárgálló gondolatok magamról, az utamról.

Majd ismét kilépek a nyárba szótlanul hazudva a múltamról.