Behunyom a szemem és ott vagyok az életemben,

majd kinyitom újra és álmodom.

A világomtól távol, ahol már régen nem magam vagyok,

ahol már régen csak mást akarok;

mindent, amitől egykoron féltem és amitől tegnap még rettegtem. 

Megragadnám, szorítanám és azokba az átkozott szemekbe mondanám:

Akarlak! Gyűlöllek, szeretlek, vagy már magam sem tudom...

Álmodom...Lázamat csókokkal csitítom, karjaid magam köré húzom...

Majd felriadok, mert túl sok a tüske, túl magas a szikla, túl nagy a szakadék, túl messze vagy..

úgysem hallanál...