Бушует снежная весна.                       Heveskedik a havas tavasz.
Я отвожу глаза от книги...                   Leveszem szemem a könyvről...
О, страшный час, когда она,              Ó, rettenetes óra, mikor kiolvasta
Читая по руке Цуниги,                          A nő Zuniga tenyeréből,
В глаза Хозе метнула взгляд!           Joset, majd szemei előtt megvillant az!
Насмешкой засветились очи,            Gúnnyal lobbantak fel a bűverők,
Блеснул зубов жемчужный ряд,       Kivillantak a gyöngysorú fogak,
И я забыл все дни, все ночи,            A nappalok s éjszakák kimentek fejemből,   И сердце захлестнула кровь,           S a szívben a vér megeredt,
Смывая память об отчизне...             Egy elmosott emlék az otthonról...  
А голос пел: Ценою жизни                 Drága élettel  - hangja így dalolt-
Ты мне заплатишь за любовь!          megfizeted majd szerelmemet.

(Zuniga és Jose a Carmen című opera szereplői. A tragédia analógként jelenik meg Blok versében)

egy másik verziót is találtam a következő honlapon: http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/baka/SZIMBOL/blok2.html#CARMEN

Az érdekességért tettem fel ezt a verziót, hogy láttassam azt, mennyire máshogy hangzik ugyanaz a vers két ember műfordításában.

Tavaszi hóvihar dühöng.
Szemem az olvasástól fáradt...
Ó, szörnyû óra, amidõn
Jóslatot mondva Zunigának,
Josét megpillantotta õ!
A tekintete gúnytól fénylett,
Gyöngyfogsora villant elõ,
S feledtem minden napot, éjet,
Szívemben lüktetett a vér,
Hazám emlékét eltemettem...
S õ így dalolt: „Az életeddel
Fizetsz meg a szerelmemért.”