Sírok szeretteim feslett gyásza fölött, patakzó vérük gyilkos ösztönén;

marakodtok múltunk mulandó kincsein, marakodtok Apátok végtelen szeretetén...

Szavatok olvadó bástyáin zokogtok, de tettetek mutatja halálom rőt közönyét;

haragvón utáltok vagyonért: s ez perzseli Apátok békéért esdeklő túlvilági lelkét.

Igaz gyémántom: búcsúzó könnyetek. Aranyból épült szeretetemből a szentély:

Szeretetből koszorú, mit vágyva vágyok hamvaim halmára titőletek...

de már csak sarat s szurkot érzek bennetek, mit síromra leterítettetek...

Kérem az Istent, hogy ne marja savként szívetek harag s gyűlölet heve,

s hozzátok fohászkodom, hogy szeressetek..szeressétek egymást és emlékemet.