Súgás
Feleslegesen keresed soraim között emlékedet,
kutathatod, keresheted, de már nincs múlt amiről beszélnék én neked.
Aprócska galacsinná gyűrtem a betűket, szavakat, mondatokat,
és a tél utolsó fuvallatával már rég.. réges-régen szélnek eresztettem azokat.
Ne keresd az utat felém többé; végeláthatatlan útvesztő, labirintus. Értelmetlen.
Kikeveredhetetlen kaland, bele se kezdj! Már túl régen nem érdekelsz,
még akkor sem, ha én most és mindörökre egy sóhajtásnyit kellek még neked.